Településünkről
ZABAR

A település Szláv eredetű neve, a „za” mögött + „borb” fenyőerdő összetételéből ered, jelentése fenyőerdő mögötti.

Gömör vármegye legdélibb települése a Tarna völgyében, Heves és Nógrád vármegyék találkozásánál. A trianoni béke óta Nógrád megyéhez tartozik. Hegyes-dombos területén a régmúlt emberei is szívesen megtelepedtek. Bizonyítja a XIX. Század elején a Nemzeti Múzeumnak átadott bronzkori bronz balta lelet.
Amikor neve oklevelekben először megjelenik, 1359-ben a Zabari nemes család és a Bebekek osztozkodnak rajta. Birtokosok 1427-ben Pelsőczi Miklós, 1431-ben Bebek Miklós.
Balla Bálint szerint: „az kétségtelen, hogy utóbbiak részüket adomány útján szerezték, az előbbi eredetét azonban homály fedi. Valószínű, hogy a bolondóczi várjobbágyság hajtása és a jobbágyság alapítása a falu is. A várkatonák földjei ugyanis, sőt Tót-újfalu, a Bástyák alapítása Zabar alatt terültek el, másrészt pedig a délebbre fekvő Pogony és Szederjes is a XV. század közepéig Gömörhöz tartozott. Ha a helységeket Hevesben, vagy Nógrádban lakó nemesség szervezte volna, akkor eredetileg is kétségen kívül e megyékhez tartozott volna. De bármint legyen, annyi bizonyos, hogy Zabart magyar eredetű nemesség hívta életre. Patakfő melletti fekvése, késő feltűnése ellenére, korai alapítása mellett szól”. Erre mutat a pápai tizedjegyzékben feljegyzett neve is.
1430-ban a Zabary család javait a Perényiek kapták Zsigmond királytól. Később leányágon a Tóth-Szabados családra szállt. Zabari László 1484-ben egy hatalmaskodási vizsgálat alkalmával a király megbízott embere volt. Az 1500-as évek kezdetén a Szentkirályiak bírtak itt földesúri jogokkal. 1532-ben gömör alispánja Zabari Benedek volt. 1553-ban adózik a töröknek. A török gyakran zavarja a falu lakóit, mivel Zabaron keresztül halad az Ajnácskőre vezető út, ahonnan Füleknek és Felednek vezet a fő útvonal. Emiatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedik a község. 1582-ben teljesen lakatlanná válik. Ez alatt a helység negyed részét a Genezi család szerezte meg.
1636-ban házasság útján szabados és Tropp család is birtokos lett. 1697-ben Tóth János és Koós István, 1756-ban leányági örökösödés útján a Szentáh család lett a falu földesura. Később a Mauks, Pruszkai, Benyei, Trócsányi  szerepelnek birtokosként. 1775-ben Trajtner János és Mennyei Mihályné birtokolta.
Legutóbb Braun Mórnak volt ott nagyobb birtoka.

Az elnéptelenedett falu földjeit az urai művelés alá vették, és zsellér népséggel szántatták, és kúriális helységgé lett. 1692-ben ismét feljegyzik a falut mint pusztát és nemesi falut. A zsellérek később sem érezték magukat biztonságban, s a XVII. század folyamán, az eredeti település helyről beljebb vonultak az erdőbe, ahol felépítették házaikat. Ott keletkezett a mai Magyar-zabar. (Tanúk vallották, hogy Magyar-zabar helye még a kuruc világban is teljesen erdőség volt.) Az a körülmény, hogy forrásainkban külön Tót-zabar nem szerepel, bizonyítja, hogy az elkülönülés csak a XIX. század elején következhetett be; írja Balla Bálint. A falut az 1773-i urasági tabella is csak Zabar néven jegyzi fel, a szereplők neve között csupán két szlovákot lehet találni. Azt a területet ahová nagyobb számmal települtek szlovákok Tót-zabar megkülönböztető jelzővel jelölték, míg a másik falurész ekkor kapta a Magyar-zabar elnevezést. Régi lakói a másfélszázados pusztaság alatt mind kifogytak, helyüket új családok foglalták el. Kenyerüket nagyrészt kézművesiparral keresték. Erre a célra a határ hatalmas erdői kiváló faanyagot szolgáltattak.
Egy 1729. évi összeírás szerint a bárdos erdőben mindenféle eszköz készítéséhez alkalmas fa bőven terem. A makkos erdők épülethez és hordókészítéshez olyan jó fát szolgáltatnak, hogy nálánál jobbat a Mátrában sem találtak. Az erdőket a jobbágyság lassan kiirtotta. Templomát és iskoláját az 1776. és 1771. évi összeírás nem említi. Templomát a megye monográfiája „nagyon régi”-nek mondja.
Az elnéptelenedés utáni újranépesítés során nem a régi templom köré, hanem új helyre telepedtek.
A község határában feküdt hajdan Kabalaszó község is, melyről 1427-ben még említés történik.
Fényes Elek 1851-ben a két falurészt külön község szerint ismerteti és közli lakóinak számát. Német-Zabar 500 katolikus és 211 református lakossal Temploma van. Tót-Zabar, magyar falu 279 katolikus és 23 református lakossal. Az 1890. évi népszámlálás egyetlen községként közli. 67 lakóházban 512 lakik, melyből 485 római katolikus. Rimaszécsi járáshoz tartozik. Borovszky Gömör monográfiájában 1909-ben a 74 lakóházában 501 római katolikust jegyzett fel.
Nemes családjai a XIV-XV. században Horvát, Literátus és Zabari. 1725/1733-ban 5 Nagy nevű család.
Legrégibb ismert jobbágyai 1429-ben Chentze, 1517-ben Naydw, 1551-ben Danko, Demeterm, Kolczar, 2 Koeacz, Lestat, Mag, Medwe, Myklos, 5 Toth, Varga.
 
Ma 2017. augusztus 18., péntek, Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz.

Látogatottság

mod_vvisit_counterÖsszesen369235
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron
  • Látnivalók Zabaron

Egyebek